“Ma reggelre varázsütésre változott meg minden. A lányom örömmel ment óvodába, önálló volt a készülődésnél. Beszaladt a terembe, én még pakoltam a cuccokat az öltözőjénél. Megálltam az ajtóban és szóltam neki, hogy én megyek. Visszaszaladt hozzám mosolyogva, hatalmas puszit nyomott az arcomra és már rohant is vissza hatalmas örömmel a játszópajtásaihoz. Bár apróságnak tűnik, de nekem nagyon nagy terhet vettél le a vállamról. Ezúton is köszönöm. Hajni” - beszoktatási problémával fordult hozzám Hajni.

“Tegnap Benji az osztály legjobb dogáját írta! 98% Köszi.” - Benji teljesítmény romlásával keresett meg az anyukája.

“Köszönöm szépen, elvégeztem a gyakorlatot még akkor! Amiért most írok, hogy milyen csodálatos volt a múltkori állítás. Anyukámnak nem beszéltem róla mégis nagy hatással volt rá is. S hogy hogy nem az egész család együtt töltött egy napot, mielőtt a húgom visszautazott Brüsszelbe. Mondtam, hogy szeretnék egy képet (mellékelten) a szüleimmel... s így álltak be, "spontán" :-) Most ez a háttérkép a gépemen :-) Eszter” - a háttérképen Eszter mögött úgy álltak be a szülők, ahogyan a családi rendszerben a szülők helye van.

“A családállítás után úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam az úthenger, ezért a kineziológiai oldásokat jobban szeretem, de képzeld, meg tudtam ölelni apukámat, holott nálunk nem szokás átölelni a szeretteinket. Nagyon jó érzés volt, köszi. Gabi” - Életcél, ill. az élet megakadásával kapcsolatban fordult hozzám Gabi.

“Ha nem velem történik, el sem hiszem. Kiállt a csípőmből a fájdalom. Ezt nem gondoltam volna, úgy hogy köszönöm.  Julianna” - csípő, derékfájdalomra oldottunk.

“Szerettem volna én is állítani, de sok volt a jelentkező és elengedtem az

ügyet. Mikor beálltam az adott szerepbe még nem tudtam, mi fog történni. Az

agyam folyamatosan dolgozott, azon gondolkodtam miért nem tudom felvállalni

saját magamat, mi az oka a sikertelenségemnek és miért küzdök még mindig

önbizalom hiánnyal, hiszen ez már szétrágott csont. Az állítás végén

megéreztem mit is jelent az ősök, a szülők támogatása, az az energia

helyreállította az önbizalmamat, már nem volt bennem kételkedés. Tudok élni

a mának, nem tervezem a jövőt, hanem megélem a jelent és az adott helyzetnek

megfelelően cselekszek.” - Évát a családállításon a témahozó választott saját képviseletére.

“Képzeld, most olyan jól érzem magam, valamitől megszabadultam, tegnap sokmindent megcsináltam otthon, amit már régóta halogattam. Nem mindent fejeztem be, de sokat haladtam vele. Köszi. Juli “

“Elsődlegesen szeretnék beszámolni arról, hogy a hétvégén itt volt az Anyukám, és először történt meg, hogy meghallgattam, sőt érdekelt és meg is értettem amit mondott, továbbá először voltak érzelmeim iránta. Majd miután haza ment (vidékre) felhívtam, hogy szerencsésen megérkezett e, és megköszöntem neki az együtt töltött időt, és azt mondtam neki, hogy "nagyon szeretlek", mire Ő, hogy ezt még nem hallotta, igen ez nem csoda -válaszoltam-, hisz még soha nem mondtam. Erre azt felelete, högy Ő is szeret engem, és megállapodtunk az igényünknek megfelelő gyakoriságú, de folyamatos kapcsolattartásban.

Tudom, hogy ezek az eredmények mind az enyémek, és mind az elszántan kitartó és rendíthetetlen akaratomnak köszönhető, de szeretném megköszönni -Önmagam után- Neked is, az ebben való részvételt.” - Ili

“Kedves Gabi!

Szeretném megosztani Veled, hogy az  augusztus 24-i családállítás óta/következtében, milyen változások történtek az életemben:

Csak röviden, hogy érthető legyen a végbement változás volumene:

Édesanyámmal születésem óta nem volt kapcsolatom, nem alakulhatott ki mert gyereket várt, de leánya született, és ezt nem fogadta el sem akkor sem pedig később.

Ha bármikor találkoztunk, pillanatok alatt összevesztünk, soha meg nem hallgattam, mert minden mondókáját korholással, kiabálással indította. Gyakorlatilag végig veszekedte és ordítozta a gyermekkoromat. Az előzőek miatt nagyon ritkán találkoztunk, általában akkor ha valamilyen más okból is kellet Bp-re utaznia, a köztes időszakokban még telefonon is alig tartottuk a kapcsolatot, azt is csak akkor ha én nagyritkán felhívtam.

Szeptember 25-én látogatott meg legutóbb, mely idő alatti eseményeket napokig nem tudtam felfogni, hogy megtörténtek.

Nevezetesen életünkben először beszélgettünk egymással, minden szavát meghallgattam, mert nagyon szelíden, kedvesen, egyenrangú félként szólt hozzám, így ment ez két napon keresztül. Ekkor elérkezett a hazautazása, amikor kikísértem a Déli-pályaudvarra, ahol felsegítettem  a vonatra,  - és eltérően az eddigiektől-, annyira szívesen voltam vele, hogy majdnem rajta maradtam a már induló vonaton, nem úgy mint máskor,  hogy egy órával előbb kikísértem és egy mondvacsinált ürüggyel otthagytam. Már önmagában ez is egy hatalmas és egyedülálló esemény, de a csoda sem váratott magára sokáig, mert  amikor már úgy gondoltam hazaérkezett felhívtam telefonon, és azt mondtam, neki, hogy nagyon szeretem, mire Ő némi csend után, hogy „..hát ezt én így még nem hallottam..” mire én, ..”mert ezt még így nem is mondtam..”, utána megköszöntem, hogy eljött és, hogy nagyon jól elbeszélgettünk, és azóta is folyamatos a kapcsolattartás telefonon, bár mindig én vagyok a kezdeményező, de Ő is tisztán érezhetően nagyon örül neki, és szépen, szelíden beszél velem azóta is.

Másik családi történetem:

Az öcsémmel a nagyon kicsi korunkat leszámítva, mindig rossz volt a kapcsolatunk, mert ha Ő bármit csinált mindig én szorultam miatta, és erre nagyon rászokott, majd a kamaszkora közeledtével meg direkt rám játszotta a labdát ahogy csak tehette, mely eseménysorozatok következtében nem tartottuk egymással a kapcsolatot és kb. 10 éve teljesen meg is szakadt, azóta egyáltalán nem is beszéltünk egymással.

Kb. két héttel ezelőtt felhívtam telefonon a sógornőm, - mert az Öcsém számát nem is tudtam- és megkértem,  hogy szóljon ha együtt vannak az Öcsémmel, mert mindkettejükkel szeretnék beszélni. Így felhívtam Őket és beszélgettünk, nemsokára találkozunk is.

A fenti események után, szinte még eszmélési időm sem volt, nemhogy még újabb csodavárásba fogjak, és mégis, már megint…..

Szóval a volt férjemmel, kb. -17-18-19 éve (már nem is tudom pontosan, oly régen volt) nem álltam szóba, a gyerekeknek ez miatt kellett mindig dupla családi ünnepet taratani, mert nem voltam hajlandó leülni vele egy asztalhoz.

A múlt héten felhívott a Fiam, hogy adjam ki azt a lakást ami az Ő nevén van, de az apai nagymama lakta. Természetesen elvállaltam, hogy intézem, csak éppen kulcsot kellett volna hozzá kapnom, de az csak az apjánál volt, Ő viszont sehogy sem mutatott hajlandóságot a vele való együttműködésben arra, hogy eljuttassa hozzá, vagy valahova ahol felvehetem. Látva a Fiam kínlódását, hogy megoldja ezt a problémát, mondtam neki, hogy ….”.tudom meglepő lesz amit mondok, de kérdezd meg Apádtól, hogy ma délután hova hányra mehetek a kulcsért”…

Hát ennek hatása a Fiamra volt nagyon erőteljes, először elnémult, majd nagyon felszabadultan mondta, hogy rendben, mire visszahívott az időponttal és a helyszínnel, addigra már boldogságot sugárzó volt a hangja.

Tovább is van, mondjam még?...Hát persze, hogy mondom, hisz a találkozó a volt férjemmel még hátra van.

Volt időm előtte lelkileg rákészülni, de szükség is volt rá, mert rengeteg érzés, esemény kavargott bennem.

Azt találtam furcsának, hogy nem jutott eszembe az indulás előtt nyugtatót bevenni, és, hogy  amikor megérkeztem olyan üres voltam, és semmilyen érzés –nem hogy még indulat- nem volt bennem.

Amikor találkoztunk, nagyon a szemembe nézett, és ezt tette mindvégig, mint aki azon keresztül a lelkem bugyrából szeretne valamit megtudni, megérteni. Nagyon óvatosan, finoman, szinte alig hallható hangerőn beszélt hozzám kb., mint amikor a szülő mesét mond a már szendergő gyermekének, és nehogy fel(meg)riassza Őt.

Tisztán éreztem a törekvését a viselkedésében, hogy megőrizze ezt az  új helyzetet.

Hálásan köszönöm Neked, és mindenkinek aki bármely módon részvényese annak, hogy itt tartok. Hol is tartok?..Hát még nem tudható,  hisz tegnap ismét családállításon voltam, tehát valószínűleg nemsokára újabb leveled érkezik, bár őszintén  szólva aggyal nem figyelem az eseményeket, nem várom a történéseket, ahogy eddig sem, inkább az érzéseim felé fordulok, hisz a minap nagyon bebizonyosodott, hogy az az igaz..!” - Ili többször vett részt családállításon.